Fagyi fantáziák – nem csak az íze varázsol el

A rekkenő hőségben mi más lehetne hűsítőbb, mint egy jó hideg citromos sör fagyi, amit még családi programként is el lehet sütni: első szóra összegyűlnek a lelkes szakértőim, és indulunk is bevetésre. Kemény meló ez, kérem, bejárni Budapest legjobb fagyizóit, végignyalni a választék színe-javát, közben leküzdeni a „szaranya” érzést, mert aznap reggeli, ebéd és vacsora helyett is fagyit toltak magukba a kiskorúak.

Pici, de erős

Indulás előtt alapos piackutatást végeztem: megkérdeztem az FB ismerőseimet, hogy hol ették életük legjobb fagyiját Budapesten és környékén. A legtöbben a Fragolát említették a Nagymező utcában, így elsőre oda vezetett az utunk. Az üzlet annyira kicsi, hogy simán elsétáltunk mellette, amikor megakadt a szemem egy édes barackszínű toy uszkáron, majd feljebb kúszott a tekintetem, hogy lássam, ki van a póráz másik végén; Terry Blacket láttam a kisfiával fagyizni. No, így találtam meg az üzlethelyiséget.

A kicsi, de nagyon takaros üzletben huszonkét ízben árulják az igazi olasz, kenős fagylaltokat. A gyömölcsfagyik, valamint az étcsoki és chilis csoki tejmentesek. A ház specialitása a fondente, ami leginkább egy csokoládétorta vajas csokikrémjére emlékeztetett. Az olasz ligát erősíti a mascarponés gesztenye, a karamellizált füge és a pisztácia, amit nem szabad kihagyni, ha arra jártok. Mostanában nagy divat a sajt ízű fagylalt, ebből a Fragolában van fenyőmagos gorgonzolás és camembert-es is.

Az eladónő mosolygós, gyerekszerető (a szeme sem rebbent, amikor a gyerekeim végigtapizták maszatos kezükkel az üveget, sőt még ostyát is kunyeráltak tőle), a fagylaltokat pedig készségesen kínálja. Ő árulta el, hogy a tulajdonos Olaszországban tanulta a fagylaltkészítés alapjait, és az alapanyagokat is onnan hozza. A gyümölcs, a sajt és a joghurt hazai.

A Nagymező utcai üzlet hátránya, hogy a kiülési lehetőség pár padra korlátozódik, az is a parkoló autók és a járda közötti sávban. A Fragolának több üzlete is van: az Astoriánál, a Kígyó utca 4-6 szám alatt, a műhely pedig a Pasaréti tér fölött, a Csévi utca 7-ben található.

Külcsín és belbecs egyben

A fragolás reggeli után elsétáltam szakértői gárdámmal a Bazilika elé, ahol újabb teszt következett: már nagyon vártuk a rózsa alakúra kent fagyikat a Gelarto Rosában, főleg a nagylányom, aki mindig a külcsín alapján választ.

Szökrön Niki, a fagyizó tulajdonosa már nyolc éve készíti kézműves fagyijait.  Az alapokat Bolognában, a Carpigiani Gelato Universityben tanulta, majd Parma közelében dolgozott egy cukrászdában. A fagyijuk titka, hogy nem csak kétféle – tejes és vizes – alaplét főznek, de pasztákat sem használnak, mint ahogy állománynövelő szereket és stabilizátorokat sem. Az alapanyagok java hazai termék.

A nagy fagyievős tesztem egyik fénypontja a vanília fagyijuk volt, nagymamám madártejes vaníliakrémje jutott eszembe róla. Úgy készítik, hogy friss Cserpes tejet és tejszínt sok-sok tojássárgájával felfőznek, vaníliarudat és citromhéjat labdába téve főznek bele, pasztörizálják, ezt követően az egészet egy napig érlelik. A csokifagyijuk is krémes, testes. Érződik, hogy igazi kakaó dolgozik benne.

Az epres bodza és a mangó a gyerekek kedvence volt. A tulaj pedig bevallotta, hogy bazsalikomos citrom és levendulás fehércsoki nélkül nem mer kinyitni, annyian keresik. Az utóbbi ízhez korábban Provence-ből hozatott levendulát, de Zólyomi Zsolt parfümőr a világhírű tihanyi levendulát javasolta, azóta azt használja. Az üzlet gyönyörű kilátást biztosít, a kiülős részt egy kicsit még lehetne alakítani, mert nagyon kevésnek bizonyult az a pár pici asztalka és szék.

A bőség zavara      

A “Vári nem várhat!”felkiáltással elindultunk egy, a belvárostól távoli, 16. kerületi fagyizóba, hogy lássam, mit tud az a hely, amely a haverok szavazatainak javát begyűjtötte. A Szlovák út forgalmát egy kis zöld lugasos terasszal zárták le, ahol kiülési lehetőség is volt a fagyitesztelésben megfáradt csapatnak. A hosszú sor gyorsan elfogy, mert az üzletben pörögnek a kiszolgálók, akik szintén kedvesen, mosolyogva kínálják a finomságokat. A gyerkőcök hosszas válogatása sem zökkentette ki őket; nem türelmetlenkedtek, kivárták, míg megszületik a döntés. Az pedig igen nehéz volt, tekintve, hogy százféle ízt kínálnak, ebből a pult mögött mindig nyolcvan cserélődik.

A tulajdonos, Vári Kinga felsorolta a legnépszerűbbeket, ezek a rizsfagyi, a gyömbéres rebarbara, a lime, a Sacher és a Balatoni nyár, ami vanília fagyi csoki- és karamellcsíkokkal, málnadarabokkal. A hatalmas kínálatot jellemzi, hogy csokifagylaltból hétfélét számoltam össze, de aranyérmes, ezüstérmes, világbajnoki fagyiból is lehetett fél tucat. A vanília tesztem mintavétel híján megbukott, mert a dizájn alapján választó gyerkőc az első nyalás után kicserélte a vanília fagyimat az ő indiai joghurtjával. Ez utóbbi szerencsére nekem bejött, mert a Chai (kardamommal készült fűszeres tejes tea) íze ugrott be, krémesebb kiadásban.

Az egészségtudatos hozzáállás leginkább itt fedezhető fel: a tulajdonos a tejérzékenyekre, a cukorbetegekre és a lisztérzékenyekre is gondolt. A tejes fagylaltok alapja is Gyuláról hozott biogazdaságból származik, mint ahogy a vizes alapú fagyikat is 100 százalékos gyümölcsléből készítik. A tejérzékenyek rizstejből és szójatejből készült fagyit is találnak, ezek cukormentesek is.  Vári Kinga elmondta, hogy hazai alapanyagokkal dolgozik, mert itthon mindent meg lehet találni a jó minőségű termék előállításához, amit nehezebb megtalálni, az inkább a jó „emberanyag”. Náluk a harmincfős személyzet keménymagja már tizennégy éve stabil, de szerinte nehéz szívvel, lélekkel dolgozó, munkájukra igényes, vevőközpontú csapattagokat találni. Az üzlet terjeszkedésének is csak ezt az akadályát látja.