Miközben hegyeken-völgyeken keresztül túrázunk, szépen kiépített bicikliútvonalakon keresztül tekerünk, kristálytiszta vizű tavakban evezünk, lépten-nyomon káprázatos természeti kincsekre bukkanunk.
Az aktív pihenés híveinek délnyugati szomszédunk annyi látnivalót tartogat, amire érdemes egy hetet, de legalább egy hosszú hétvégét rászánni.
Összeszedtünk pár gyöngyszemet Szlovénia nevezetességeiből.
Gyerekekkel is hatalmas élmény a Postojnai-barlang, pláne, hogy kisvasúttal majd 4 kilométert robogva jutunk be a barlang belsejébe, és egy rövidebb, másfél kilométeres túra után ismét kisvasutazással jutunk ki.
A cseppkőbarlangot az 1800-as években tárták fel, (habár a barlang falán már 13. századinak becsült aláírást is találtak) azóta ez Szlovénia legnépszerűbb turisztikai látványossága.
A belépés előtt érdemes jó melegen, vízálló kabátba felöltözni, mert a barlang állandó hőmérséklete 8°C és 10°C között van, a páratartalom pedig 95%-os; a mennyezetről folyamatosan csöpög a víz.
A „végállomás” után a túrát gyalogosan idegenvezetővel, vagy magnóval folytatva egy szakadékhoz érünk, amelyen egy keskeny hídon, az Orosz hídon lehet átjutni. A hidat orosz hadifoglyok építették 1916-ban.
A barlangban mindenféle gyönyörű alakzatú, formájú cseppköveket láthatunk, de fotózni csak az utolsó teremben lehet.
A barlangban egy hatalmas, 10 000 fő befogadására képes koncertterem is van, amelyben Karácsony környékén hangversenyeket tartanak.
A cseppköveken kívül van még egy látványossága Postojna-nak, ez pedig a barlangi vak gőte (Proteus anguinus), amit a köznyelv emberi halnak hív, mivel az emberi bőrre hasonlító színe van.
A gőte azért vak, mert a barlangban semmilyen természetes fény nincs, így nem volt szüksége szemekre sem. Hihetetlen, de akár száz évig élhetnek, sőt évekig kibírják táplálék nélkül is.
A Viváriumban több mint 200, a barlangban élő állatfajt is bemutatnak: denevéreket, bogarakat, sünöket.
Ízelítőnek itt egy videó a kisvonatról, a barlangról és a vak gőtéről:
A Postojnai-barlang szomszédságában egy rövidebb autókázás (9 km.) után Predjama várához jutunk. A vár egy 123 méter magas sziklafal barlangnyílásában kialakított menedék, amely alatt és mögött egy hat kilométer hosszú barlangjárat található. Most múzeum és panoptikum működik benne.
A barlangvár leghíresebb lakója Erasmus Lueger lovag volt, aki a Mátyás király és III. Frigyes között kirobbant háborúban (amelyben a magyarok Bécset is elfoglalták) az előbbit támogatta, ráadásul folyamatosan fosztogatta a környéken elhaladó kereskedelmi szállítmányokat.
Később konfliktusba keveredett Frigyes rokonával, akit egy vitában leszúrt, ezért halálra ítélték. Erasmus a Predjamai várába menekült, ahol a barlangrendszer titkos járatain keresztül mindig friss élelemhez jutott.
Az osztrák seregek egy évig ostromolták a várat, nem túl eredményesen. Végül egy szolga árulása vezetett Erasmus halálához: a szolga ugyanis gyertyával jelzett a támadóknak, amikor a vár ura az illemhelyre sietett. Ekkor az osztrákok lőni kezdték a vár külső falára épült „pottyantóst”, a leomló kövek pedig maguk alá temették a lovagot.
A Júliai-Alpok legmagasabb pontja (2864 m. ) a Triglav, vagyis a „háromfejű” csúcs, amely a szlovénoknál nemzeti szimbólumként a címerben és a zászlóban is megjelenik. A hegy a Trigláv Nemzeti Park szívében található, amely olyan nagy kiterjedésű, hogy Szlovénia területének mintegy 4 százalékát teszi ki.
Aki el szeretne szökni egy kis időre a zajos, koszos nagyvárosokból, annak muszáj ide ellátogatnia: az érintetlen természet, a friss levegő, a kristálytiszta tavak és az élővilág látványa lenyugtatja felborzolt idegeinket.
Egyik leggyönyörűbb látvány – combizmainkat jó alaposan megdolgoztató lépcsőzés után – a Savica-vízesés, melynek két szára A alakot formál.
A magasabb ág 70 méterről, a rövidebb pedig 25 méterről zuhan alá és dübörög a fülünkbe.
A vízeséstől egy rövid, se annál gyönyörűbb erdei ösvényen vezető séta és egy kis szerpentines autókázás után eljutunk a Bochinj-i tóig, ami 530 méter magasan maga a paradicsom a sportkedvelőknek: hegymászás, lovaglás, paplanernyőzés, bicajozás, evezés, sőt még adrenalin park is biztosított.
A Vogel-hegyre drótkötélpálya kúszik fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tóra és a Triglávra, a síelés szerelmesei pedig tíznél több sípályán száguldhatnak le a hegyről.
A tó partján egy XII. századi pici templom áll, esti kivilágításban még hangulatosabb.
Ha Szlovéniáról csak egy képet tehetnék ki, akkor az a Bledi-tó képe lenne, közepén a pici szigettel és a Nagyboldogasszony-templommal. A legenda szerint, ha meghúzzuk a templom harangját, a kívánságunk valóra válik. A szigetre való eljutás is nagyon romantikus: gondola-szerű csónakokon érünk partot.
Ha nem lenne elég a romantikából, akkor képzeljük el, hogy az esküvőnket középkori díszletek között a Bledi várban tarthatjuk. Még a násznépet is beöltöztetik korhű ruhákba. A várban múzeum, panoptikum, régi nyomda, és borospince is van.
A Bledi-tóról már évekkel ezelőtt is ódákat hallgattam a férjemtől, aki gyerekként ex-Jugó evezősversenyekre járt ide a testvéreivel, a tó azóta is sportközpont, kristálytiszta vize miatt nyáron fürdenek is benne.
Bled bemutatkozik:
A gasztronómia élvezetekről is ejtsünk pár szót: a helyiek szerint az egyetlen igazi krémes a bledi krémes!
Az igazit a Park szállodával szembeni kávézóban árulják.
Ott még mindig az eredeti, 1953-as recept alapján, az eredeti módszerrel, adalékanyagok nélkül, a tésztáját kézzel gyúrva készítik.
Édesszájúaknak ajánlom még a trojane-i fánkot, amely ránézésre olyan, mint a bécsi töltött fánk, csak a tésztája lazább és kevésbé zsíros, ja, és akkora, hogy alig fér el a tenyeredben.
A töltelék eredetileg házi készítésű baracklekvár, de ma már csokistól a vanília sodósig mindenféle ízben kapható.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: