Srí Lanka szigetén találta meg azt a csodát, amit nekünk, magyaroknak receptre kellene felírni, és ez nem más, mint a boldogság, az életigenlés és az öröm.
A cunami tragédiája utáni nincstelenség, és szegénység közepette is bizakodó embereket látott, akik nem roskadtak magukba, hanem a jövőn gondolkodtak. A mezítláb rohangáló gyerekek közvetlensége, nyitottsága és mosolya pedig gyógyír lehetne minden depressziósnak.
Vaskuti Gergely pszichológus és kriminológus a TEDxYouth Budapest konferencián beszélt arról, hogy ez az egzotikus ország, és az ott átélt élmények és megszerzett tapasztalatok hogyan hatottak rá, illetve hogyan változtatta meg az oda kiutazó, nehezen kezelhető gyerekek és fiatal felnőttek életét mindaz, amit kint átéltek.
A cunami pusztítása
Gergely először 2005 augusztusán járt kint Srí Lankán, nyolc hónappal a cunami után, amely több mint 35 000 ember halálát követelte.
Édesapjával az árvaház építésében vett részt. Akkor csodálkozott rá, hogy mekkora itt az emberek ereje: nem roskadtak magukba és keseregtek a történteken, hanem a folytatni akarták és tudták az életüket. Teljesen meglepte a gondolkodás mássága.
Az ott élők a cunamit az anyatermészet üzeneteként fogadták.
Az emberek nyitottsága, közvetlensége is teljesen más szinten van, mint amit itthon megszoktunk. Ennek egyik megnyilvánulása a sallangmentes kommunikáció. Ha eltévedsz, nem magyarázkodsz, nincsenek bevezető körmondatok, csak lehúzod az autó ablakát, cuppantasz egyet, és megkérdezed a helyes irányt. A nyitottság másik formája a helyi „small talk”, amely során idegenektől megkérdezik, hogy mi a neve, honnan jött, ja, és tetszik-e Srí Lanka… (Még jó hogy!)
Hozzá is olyan nyitottsággal, bizalommal fordultak, hogy egy ismeretlen helyi több hónapra kölcsönadta a kameráját úgy, hogy akkor találkoztak először.
Ez a kis paradicsom benne is változást indított el, nyitottsággal fordult az idegenekhez, és az új helyzeteket pedig azóta lehetőségként éli meg.
Elefántok gondozása (fotó: Herczeg Gyöngyi)
Gergely pszichológus. Tudta, hogy a szűkebb és tágabb környezetünk hozzájárul a pszichés jóllétünkhöz. Látta, hogy ez az életigenlés az odalátogatókban is változást indít el: egy barátja évek óta tartó alkoholfüggőségét ott küzdötte le.
Ekkor született meg benne az élményterápia gondolata, amit édesapjával együtt, a Chance program keretében végeznek.
Az odautazó fiatalok és mentoraik egy pici halászfaluban laknak, ahol mezítlábas kölkök szaladgálnak, a helyiek pedig döngölt házakban laknak, szinte az utcán élik az életüket.
Mosolyország
A legutóbb oda érkező csoportját is szeretettel és érdeklődéssel fogadták a helyiek: a gyerekek kincseikért be-beszaladgáltak a viskóikba, hogy nekik mindent megmutathassanak. Közben folyamatosan mosolyognak.
És milyen hátása van ennek a tömény szeretetnek, boldogságnak és életigenlésnek? Az egyik kiutazó kamasz érkezéskor elsírta magát. „Újratervezett”.
Ahogy ő mondta: „Ma kihúzták a lábam alatt a talajt, de ez jó, mert ezen a talajon már borzalmas volt élni.”
Perehera (fotó: Kárpáti István)
„Joggal merülhet fel bennetek a kérdés, hogy miért pont Sri Lankára kell utazni, miért nem elég mondjuk Boglár, Fűzfő, Róma vagy Barcelona.
Erre iszonyú nehéz válaszolni. Mi Srí Lankában találtuk meg a választ és nem csak a kókusz, az aloe vera, a hatféle banán, az óceán, a napsütés, a pálmák, varánuszok, óriásteknősök, elefántok, majmok, szörf és wakeboard miatt, hanem sokkal inkább a gondolkodás, a kultúra miatt, de még inkább az emberek hozzánk állása, bizalomtelisége miatt.” –vallja Vaskuti Gergely
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: