Házi vaníliás karika – jobb, mint a bolti

Sziasztok! Réka vagyok, és vaníliáskarika-függő. A nagyi tehet róla! Valahányszor látogatóba mentünk hozzá, mindig leemelt egy doboz kekszet a szekrény tetejéről. Öcsémnél és nálam tökéletesen kialakult a pavlovi reflex, mert amint megláttuk a nagymamát, már fordult is a fejünk a szekrény irányába, és találgattuk, mi lehet a tetején. Három opció lehetett (vagy a hetvenes évek bolti kínálata volt ennyire szűkös, vagy egyszerűen csak a nagyi ezeket választotta): macis mézes, pilóta, vagy a „van karika”. Én ez utóbbinak örültem legjobban.

A függőség ma is tart, olyannyira, hogy szilveszterkor is elkapott a falási roham, és semmi másra nem tudtam gondolni csak az édes, omlós vaníliás karikára a csokis talpacskával, na meg egy bögre tejre. Mert ugye a kettő összetartozik.

Nos, szilveszter van, „van karika” pedig nincs! Egy morzsányi se! Szerencsére nem olyan bonyolult megsütni, és a gugli barátom egyből ki is dobott egy tucat receptet. Ezekből gyúrtam össze a saját receptemet aszerint, mit találtam a spájzban.

Az eredmény pedig jobb lett, mint a bolti!

Hozzávalók

karikához:

35 dkg finomliszt

5 dkg kukoricaliszt

25 dkg vaj

20 dkg porcukor

1 csipet só

2 tojás sárgája

1 tk. sütőpor

1 vanília rúd

1 citrom reszelt héja

csokis talphoz:

20 dkg étcsoki

pici vaj, pici tej (kb. 2 ek.)

Elkészítés

A liszteket összekeverem, beleszórom a porcukrot, a sót, és a sütőport. Belekaparom a vaníliás rúd belsejét és ráreszelem a citrom héját. (Olyat vegyetek, amelynek a héja étkezési célra használható.) Jól elkeverem.

Beleütöm a két tojás sárgáját, és a felkockázott vajat. Eleinte a vajat morzsolgatva összegyúrom a tésztát. Amikor már kezdjük feladni, mert már fáj a csuklónk, akkor kezd összeállni. Szóval kitartás!

Folpackba csomagolva a hűtőbe teszem legalább fél órára.

Lisztezett deszkán kinyújtom ujjnyi vastagra, és pogácsa szaggatóval köröket szaggatunk. Ha van pici körformátok, hogy lyukat szaggassatok, az klassz, de nekem nem volt. Rumos üvegem viszont igen! Captain Morgan kupak elmosva, megtörölgetve tökéletes volt a célra.

Előmelegített sütőben 180 fokon 10 percig sütjük. Érdemes kukucskálni sütés közben, mert nagyon gyorsan kész, és akkor szép a karika, ha nem barnul meg.

A csokis talppal úgy jártam, hogy a receptek zöme csak annyit ír, hogy olvasszuk fel a csokit, és abba mártsuk bele a karikát, de elbambulhattam a gőz fölötti olvasztás közben, mert besűrűsödött a csoki. Ezért kellett bele egy pici vaj, és egy löttyintésnyi tej. Amikor megint szép krémes állaga lett a csokinak, akkor egy kanál segítségével megkentem a karikák alját, és sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket. Csak ki kell várni, hogy megszilárduljon a csoki. Na, ez a legnehezebb!!!