Ideje lehúznom egy tételt a bakancslistámról: végre eljutottam a velencei karneválra! Megcsodáltam a gazdagon díszített ruhákat, bolyongtam a szűk utcácskákon: hídra fel és hídról le, tátott szájjal bámultam a kirakatokat, végigkóstoltam (ittam) a helyi specialitásokat, és nem utolsó sorban megtanultam elengedni a dolgokat.
Nem kell GPS, se google earth, felesleges a térképet bújni, sőt, a vízi buszok (vaporetto) útvonalait is elég csak sacc per kábé tudni; simán előfordul, hogy indulás előtt a kapitány beordít egy másik megállót… Még a TripAdvisor is cserben hagyott egyszer, de addigra már tudtam, hogy ez egy (újabb) lehetőség arra, hogy az „újratervezés” készségét fejlesszem.
A mostani poszttal főleg a csajoknak kedvezek: összegyűjtöttem a legszebb álarcosokat, akikkel a karnevál legzsúfoltabb hétvégéjén összefutottam. (Akkora tömeg volt, hogy a Szent Márk térre vezető úton rendőrök terelték a népet a hidakra, mutatva nekik a haladási irányt.)
A képekről még annyit, hogy komoly pankráció árán lehetett jókat készíteni: valaki mindig beletolakodott a fotóba, vagy éppen a szépen beöltözött pár sietett valamerre. Hamarosan úgy éreztem magam, mint egy paparazzi: rohantam utánuk, hogy szemből is elkapjam őket.
A karneválon a kor nem számít: egy babakocsiban tolt pár hónapos gyerek eperkének volt beöltöztetve. Az óvodás korú lányok 99%-a a Jégvarázsból ismert Elza jelmezben rohangált, a kisfiúk közül többen Pókemberek vagy valamilyen hősök voltak.
Viszont az idősebb korosztály is kivette a részét: egy hatvanas hölgy olyan dekoltázzsal sétált a max. 6 fokban, hogy simán eljátszhatta volna Glenn Close szerepét a Veszedelmes Viszonyokban. (A képen nem ő van…)
A hagyományos ruhákon kívül megjelentek a modern jelmezek is: asztronautákkal is találkoztam.
De a legmeglepőbb találkozás az élethű –hangokat is kiadó- nyolcadik utassal (Alien) történt a Rialto lábánál.
A maszkokat árusító helyek egymást érték, de egy kirakatban láthattam, hogy készülnek a kézzel festett példányok.
A tömegről már írtam, viszont arról nem, hogy ezt milyen jól kezelték a helyiek: ez a kis eladólány gondolom megunta, hogy az ékszerboltba naponta ezren bemennek, és eligazítást kérnek, így frappánsan megoldotta a feladatot.
Mindezt széles mosollyal!
Viszlát Velence! Remélem, egyszer még visszatérek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: