A Római-part Budapest különleges helye: nem túl messze a belvárostól a nyugalom szigete, ahol a retro az örök trend. A rengeteg hekk- és lángossütő mellett különleges színfolt a Fellini Római Kultúrbisztró, ahol cirkuszos kocsiból mérik a finom belga söröket, sütik a remek mediterrán ételeket, mi pedig nyugágyakban, gyékényszőnyegeken vagy heverőkön ejtőzhetünk, miközben a lábunk előtt a Duna hullámzik. A téli pihenő után május 1-jétől újra átélhetjük a semmihez sem hasonlítható Fellini-érzést. Ruskó Sándorral, a tulajdonossal épp az előkészületek finisében beszélgettünk.
Édes élet a Duna-parton -ez a Fellini Római Kultúrbisztró
A finom ételek és italok illata helyett még festékszag terjeng a levegőben – a fiúk épp most fejezik be a dobogó újrafestését. A nyugágyak helyét egyelőre még a Duna foglalja el, de szerencsére folyamatosan apad. Ez a hullámzó, hatalmas folyó uralja az egész partot, meghatározza a hely varázsát.
Jól gondolom, hogy a Fellini létrejöttében is nagy szerepe volt a víz közelségének?
Persze, a víz elképesztő nyugalmat áraszt magából. Régebben is szívesen jártunk ki ide, a Római-partra, mert tetszett a hely feelingje, olyan volt, mintha nyaralni mennénk. Aztán amikor később ideköltöztünk, szinte mindennap lejöttünk, akár gyerekekkel, barátokkal vagy csak kutyát sétáltatni. Feltűnt, mennyi párocska üldögél a víz mellett, és akkor kezdtem el gondolkozni rajta, milyen jó lenne, ha itt egy sört vagy kávét is megihatnának, és nem a kavicsokon, hanem nyugágyakon vagy gyékényeken ülhetnének, lazíthatnának. E köré szerveztük a Fellinit.
Miért pont Fellini világa és egy cirkuszos kocsi került a Római-partra?
Az alapkoncepció az volt, hogy minél közelebb legyünk a vízhez, de nyilvánvaló volt, hogy erre a partmenti területre nem lehet épületet felhúzni, engedélyt se kapnánk, és a természetes hangulatot is tönkretennénk. Így jött, hogy valami mobil dolog kéne, innen pedig szinte rögtön beugrott a lakókocsi ötlete. Már a kezdetekkor olyan hangulatot szerettem volna, ami félúton van Fellini és Kusturica filmjei között, így állt össze a cirkuszkocsi, a sok nyugágy, kis asztalka és a jellegzetes színvilág. Végül Fellini neve rajtaragadt, a Fellini Római pedig a filmjére visszautaló szójáték.
Átalakítás előtt… A tervek…
… és a végeredmény
2010-ben nyitottatok, a siker pillanatok alatt jött. Azóta minden évben terjeszkedtetek egy kicsit, de sokszor így is nehéz esténként szabad helyet találni. Idén is bővültök?
Az első évben csak a nyugágyak és gyékények voltak, utána építettük a kis dobogó színpadot a sátorral, ahol a zenekarok szoktak játszani. Tavaly még kiegészültünk plusz egy dobogóval és a raklapokból eszkábált heverőkkel, a seggiolákkal, mert ha már Fellini, akkor szeretem itt olaszul elnevezni a dolgokat. Idén viszont már nem terjeszkedünk, mert a forgalomnál fontosabbnak tartjuk, hogy megőrizzük a hely meghittségét és családi miliőjét.
A seggiolák idén is várják a lazítani vagy romantikázni vágyó párokat
És ha már család: hangos ’Apa!’ kiáltást hallunk mögülünk – Lili, Sándor kilencéves kislánya pattan le biciklijéről. Később beszalad Ilka kutya is, a család golden retriever-keveréke, a Fellini egyik törzsvendége, aki a gyerekek között abszolút sztárnak számít.
Ilka napozik: A Fellinit a kutyák és kutyások is imádják
Nem kétséges: A Felliniben a család tényleg fontos, a családnak pedig ugyanígy fontos a Fellini. Amíg Sándor egy-két instrukciót ad a ponyvák kifeszítésével kapcsolatban, Lili veszi át a szót.
Sok időt töltesz itt a nyári szünetben?
Persze, rengeteget, nagyon szeretek itt lenni. Szoktam segíteni is, mosogatok, néha pultozok is, meg összeszedem a poharakat és a tányérokat. Télen nagyon szokott hiányozni, most már alig várom, hogy megnyisson.
Mivel a ponyva nem akar engedelmeskedni, Sándor már nemcsak irányít, be is száll a munkába, közben pedig a programokra terelődik a szó. A Fellini ugyanis nem véletlenül Kultúrbisztró, hiszen rengeteg zenei programot tartanak itt egész nyáron, sok művészt idevonz a különleges légkör, sőt tavaly még mobilkönyvtáruk is volt.
Bibliocikli – mobilkönyvtár minden korosztálynak
Visszatér idén is a biciklis könyvtár? Vagy más kulturális programokat terveztek?
Igen, a Bibliociklinek elkeresztelt mobilkönyvtárunk visszatér, tavaly sokan örültek a kezdeményezésnek. Idén ráadásul Krúdy év lesz Óbudán az író halálának 80. és születésének 135. évfordulója miatt, és ehhez mi is csatlakozunk, irodalmi felolvasóestek lesznek nálunk Gasztrohangulatok címmel. Rengeteg koncertet is szervezünk természetesen. Újdonság lesz még a festőiskola: minden hónapban lesz 3-4 nap egymás után, amikor lesz itt egy festő tanár, aki workshopokat fog tartani.
Persze a Felliniben akkor sem áll meg az élet, ha épp nincs semmilyen különleges program. Hordószámra csapolják a belga söröket, a háttérben szól a sanzon, kutyák kergetőznek, a felnőttek a nyugágyakon napoznak, a gyerekek a vízben pocskolnak, a levegőben pedig terjeng a frissen sült panini és grillezett hús illata.
Meggysör és lazítás: a Fellini tuti receptje, ajánlom mindenkinek!
Felkerül idén is valami újdonság a menüre?
Egyelőre két dolog biztos. Az egyik újítás a grillezett zöldség lesz. A másik a durvára darált dióval és kecskesajttal töltött cukkini. Gondolkozunk még egy új salátán is – sorolja ezt már Norbi, a szakács. Lili még hozzáteszi, hogy az ő kedvence azért marad az erdei gyümölcsös limonádé és a bruschetta. Sándoré pedig a tonhalas panini.
Nagy a hajtás pár nappal a nyitás előtt
Közben helyére került a két ponyva, és ahogy lassan formát ölt az ismerős hely, sikerül megfejteni a hely varázsát is.
Mi a párommal nem vagyunk vendéglátósok, folyamatosan tanuljuk ezt a műfajt. Ennek van sok negatív oldala, de talán több a pozitív. Úgy tekintünk erre az egészre, mintha a barátinkat látnánk vendégül a saját kertünkben: arra gondolunk, hogy mit szeretnének ott enni-inni, csinálni, és ehhez igazítjuk a Fellinit, szinte mindent saját kezűleg. A vendég, és nem a vendéglátós szemével közelítünk.
Ebben az idillikus állapotban, csak félve merek a tervezett mobilgátról kérdezni, de Sándorék mintha annyira nem aggódnának:
A Fellinihez alapvetően hozzátartozik a mobilitás. A kocsiról a kerekek sincsenek leszerelve, ez tudatos döntés, ahogy a lógónkban az egykerekű bicikli. Az embernek legyen meg az az érzése, hogy a mi kis cirkuszkocsink most éppen itt parkol, de bármikor továbbállhat, és máshol ver tanyát.
Nem kell félni tehát, a Fellini majd vándorol tovább, de őszig még egész biztosan a Római-parton találjátok. Érdemes kilátogatni, hiszen egy falat (vagy korsó) édes élet mindenkinek jár.
Ahol lábunk előtt hullámzik a Duna- nem véletlenül horgonyoznak itt annyian
A képek forrása: Fellini Római Kultúrbisztró Facebook oldala és saját képek
Kommentek