A leves ünnepe

Hétvégén rendezték meg az I. Budai Levesfesztivált. Némi szervezési malőr és finom levesek a mérleg két oldalán.

Gyerekkoromban mindig rám aggatták a jelzőt, hogy „leveses” vagyok. Így is van. Az esetek nagy részében a levessel válik számomra egy ebéd teljessé. Így úgy éreztem, ideális célközönség vagyok és magamra nézve kötelezőnek éreztem, hogy kimenjek erre a fesztiválra. A legnehezebb része ez volt a történetnek, ugyanis többször futottam neki a dolognak. Az eredetileg április 19-21-ig meghirdetett fesztivált ugyanis végül egy héttel eltolták. Újabb szervezés, családi kivonulás következett a megadott időpontban az eredeti helyszínre. Sehol nem volt semmi, végül egy információs pultban elirányítottak minket az Erzsébet-térre, mert hogy „sajnos itt nem lehetett mégsem megszervezni, át kellett tenni oda”. Na igen, ezzel szemben az „új helyszín” is kihalt volt. Újabb próbálkozás, végül kiderült, hogy az Elvis Presley tér a nyerő.

A nehéz indulást könnyedebb események követték. Kis alapterületen megrendezett fesztivál, sokféle portékával, érdeklődő látogatókkal. A fesztiválon árultak többek között fűszerkeverékeket, szarvasgombás különlegességeket, házi sört, gyümölcsös borokat, grillételeket, sajtkészítményeket és természetesen leveseket. Az utóbbiból én személy szerint nagyobb kínálatra számítottam, tapasztalatom szerint több tematikus gasztrofesztiválnak is ez a problémája.

A leveseket kétféle kiszerelésben árusították: kis és nagy adagokban.

„Előételként” gazpachot kóstoltam. Spanyolországból származó paradicsom alapú levesről van szó, amelyet főzés nélkül készítenek és hidegen tálalnak. A nagy melegben frissítő volt, jól eltalált ízek jellemezték a levest. (Ha ki szeretnétek próbálni a gazpachot, receptért katt ide.)

Értékelés: 5/5

„Főfogásként” egy fajsúlyosabb pásztorleves következett. Gasztrofesztiválhoz képest gyenge: eléggé zsíros volt, levesgyöngy helyett nokedlit vártam.

Értékelés: 3/5

„Desszertként” hideg vanília krémlevest választottam eperdarabokkal és marcipánnal. Jó döntésnek bizonyult. Mintha egy tortát enne az ember: nem túl intenzív vanília, friss gyümölcs, pörkölt mandula, marcipángolyók… kellemes lezárása a „levesmenünek”.

Értékelés: 5/5

És amikre sajnos már nem maradt kapacitás, de érdekesnek hangzott: struccleves, ökörleves, partizán raguleves, palacsintatészta-leves.

Konklúzió: tudom, hogy nem a szervezőkön múlt, de sokat jelent, ha a helyszín és az időpont nem változik az utolsó időpontban.  Jó kezdeményezés, de remélem, jövőre nagyobb hangsúly lesz a leveseken.