A mai bejegyzés előtt sokat vívódtam, hogy van-e keresnivalója egy gasztro blogon egy amerikai gyorséttermi ételnek, de azok a hamburgerek, amiket mostanában kóstoltam, nem a mekis élményt adták vissza, sőt…
Találkozás egy régi szerelemmel
A Street Food Show-n már szemezgettem a Bodega standjával és az onnan szép sorban érkező hamburgerekkel, de aznap a Funky Pho feladta a leckét, így egészen máig váratott magára az a kis gusztusos burger, amiért a férjemet zavartam el a Vágóhídhoz izibe’.
A letesztelt hamburgerező helyek egyikében sincs házhoz szállítás, és a legkevésbé vevőbarát nyitva tartása a Bodegának van, de ennek okairól itt olvastam, és igen, egyetértek a tulajjal, Berke Ákossal, a gyerekeknek szükségük van az apjukra, szóval riszpekt! Ezért is, na meg azért az élményért, ami otthon fogadott, még langyos állapotban.
A Jazz Burger olyan hamburger volt, amiért nem csak kést és villát volt érdemes elővenni, de még a textil szalvétával is leterítetem magam, nehogy lecsöppenjen az az isteni szaft – kár lenne érte!
A hús enyhén csípős alapon legalább kétujjnyi vastagon, kellően átsütve terült el a puha zsömlében. A pikáns csilimártás pedig csak annyira csípett, hogy a szabadon portyázó ovisom beleharapott, majd szó nélkül visszatette a tányéromra a hamburgert.
Alkalmi ételszállítóm helyszíni beszámolója: kedves, gyors kiszolgálás, népszerű, kiülős hely. A Bodega hamburgereknek vicces nevei vannak, mint: Getto Burger, Rock Burger és Borzasztó Burger.
Elit helyen elit burger
A Good Bar Good Burger-es élményem már-már karmatikusnak mondható.
Múlt héten láttam meg, hogy május 28-án lesz a Hamburger Világnapja, bár a neten több dátum is szerepel, mégis a legtöbb forrás ezt a napot említi. Szóval aznap, amikor a hamburger eredetéről olvastam, pont a Kálvin téren volt dolgom, és ahogy sétálgattam a Kecskeméti utcán megakadt a szemem a GoodBar GoodBurger feliraton.
Egyből beugrott, hogy éppen ezt a helyet ajánlotta a My Balkán blog szerzője, és pont erről a helyről mesélt Fodor Annamária is korábban. Muszáj volt bemenni.
A hely friss, letisztult, modern, a berendezés főleg a fém és a fa kombinációja, mégis a zöld növényzet, valamint a nagy üvegfelület és a beszökő napsugarak miatt barátságos.
Nem voltam éhes, amikor bementem, de a Good Bar-ban mini adagok is kaphatók.
A bárányburit választottam, mentás tzatzikivel és ajvárral, mellé házi limonádét. Nagy pirospontot adok a helynek azért, amiért a hamburgerekhez salátát és (nem gyorsfagyasztott) sültkrumplit is adnak.
Az étlapon szereplő sajtburgert háromféle sajttal is lehet kérni, vegaburger is van a kínálatban, de a mezei hamburger is hagymalekvár alapot kap. Sőt, itt a kóstolgatni vágyók „mini special” néven három különböző ízű hambugert tesztelhetnek le.
A kiszolgálás rendben volt, ottlétem alatt a vendégek mindegyikétől távozáskor megkérdezték, hogy elégedettek voltak-e.
A bárány burger ízlett, de a mini adagot elég nehéz volt elfogyasztani. A burger tálalásakor kést és villát is kapunk, ami a legtöbb betérőt láthatóan megzavarja.
Lehet kézzel enni vagy sem? Ezt a dilemmát én is átéltem, mert a mini buci házi készítésű: roppanós külső, puha belső, ami azt jelentette, hogy ha késsel esek neki, előbb utóbb átrepül a szomszéd asztalára. Nem túl elegánsan szétszedtem a hamburgert, a húst és a tzatzikit villával, a zsömit pedig kézzel ettem hozzá.
Éjszakai portyázás
A Black Cab Burger még este is teltházas. A Mester utca közepén lévő hamburgerező igazi otthoni ízeket kínál: helyben, az orrunk előtt sülnek a húspogácsák, a bacon szeletek és olvad rá a cheddar sajtszelet a húsra.
A ház specialitásánal, a Cabbie Burgernél azonban a különlegesség élménye elmaradt, de simán lehet, hogy ez az én saram volt, mert alvás előtt már nem mertem az egyik hozzávalót, a jalapeno paprikát bevállalni. Igen, valószínű ez az íz hiányzott…
A pultos srác elmondása alapján még éjfélkor is ennyien vannak, bár most a hideg miatt a kiülős helyekre csak a rozmárok merészkedtek.
Megérné nekik tovább is nyitva tartani, de nem lehet.
Ami viszont a Black Cab Burgernél a legnagyobb „hozzáadott érték”, az Bence, a srác a sütőlap mögül. Közvetlen, humoros, kedves, a kölkök pedig imádták.
Annyira, hogy meg kellet ígérnem, hogy máskor is ide jövünk vacsorázni.
