Ha hétfő, akkor Világkonyha! Most svájci kalandozásaimat gyűjtöttem össze egy pár érdekes étellel megspélekve.
Volt szerencsém a tanulmányaim végeztével fél évig Svájcban élni, annak is a német nyelvű részén, Zürichben, Zugban és Luzernben. Azóta is olyan érzésem van, mintha egy különös emberkísérletben vettem volna részt: kipróbálhattam milyen nyugodtan, stresszmentesen, semlegesen élni. Milyen az, amikor sehova se rohansz, de tudod, hogy úgyis odaérsz, milyen az, amikor reggel rád mosolyognak, és nem azért, mert leetted magad csokival, és milyen, amikor a buszsofőr köszönti a felszállókat és szép napot kíván.
Szakadó hóesésben nem csak egy SMS jön, hanem percre pontosan a busz, a villamos, de még a vonat is befut, nem is akármilyen. A kutyatartók magától értetődően szedik össze zacsikba kiskedvenceik ürülékét, még az erdő közepén is, ahol amúgy senki nem látná. A szemetet természetesen szelektíven válogatják és a gyerekek is a suli végére 3-4 nyelven beszélnek. Itt nem csúszik hiba a Mátrixba: jól működik a bankrendszer, stabil a gazdaság, és kiszámíthatók a törvények, úgyhogy, aki unalmas nyugalmas életre vágyik, annak Svájc a Kánaán.
Nagyon sok őslakos barátra azért ne számítson az ember, mert a kelet-európai „gyüttmenteket” nemigen szeretik, viszont korrekt, udvarias kiszolgálást kapsz, még ha nem is beszéled a schwitzerdütsch-öt. Bevándorlóból viszont van bőven – olyannyira, hogy a köznyelv szerint Genf nem is Svájc, mert ott svájciak már nem laknak – velük lehet barátkozni.
Zürich Svájc legnagyobb városa, pénzügyi, ipari és kereskedelmi központ, hatalmas, több szintes pályaudvarral a közepén, mégis a hangulatos parkok, zöld terek és a középkori templomok, épületek szerethetővé és élhetővé teszik. A zürichi tó háttérben az Alpokkal, a Grossmünster-, a Fraumünster- és a Szent Péter templom, valamint a helyiek által kedvelt Lindehof dombocska kötelező látnivalók.
A Sprüngli cukrászda és csokoládébolt olyan az édesség kedvelőknek, mint Mekka; egyszer az életben muszáj elmenni. Karácsonykor az utcák fényárban úsznak, és a várost ellepik a gesztenyeárusok. Hatalmas egyeteme miatt az éjszakai élet is pezsgőbb, stílusos szórakozóhelyek, bárok, éttermek tucatjai várnak, már ha bírja a pénztárcád, mert iszonyú drága minden.
Zürichi emlékeim közt szerepel életem első sajtfondüje, amit a házigazda istenesen meglocsolt alkohollal. Azóta is meggyőződésem, hogy az egy tálból evés oldja a korlátokat és hozzájárul a fesztelen beszélgetéshez, sőt felnőtt körben az a szabály, hogy aki elveszti a villácskára tűzött kenyérdarabot, annak innia kell egy kis bort.
Legtöbb időt Zugban töltöttem, amely szintén tóparton fekszik és leginkább egy takaros németalföldi városkára hasonlít a Zytturm-mal és a Városháza épületével. Zug nevezetessége a Kirsch, a jó erős cseresznye párlat, és az ebből készült sütemények, mint a Zueger Kirschtorte. Másik sajtos ételük, ami szintén jó beszélgetési lehetőséget teremt: körbeülős, együtt olvasztgatós, étellel játszós, az a racklette.
Hétvégente Zugból Luzern felé vettem az irányt. Itt található a világ legrégebbi fedett fahídja, a Kapellbrücke, a közepén egy nyolcszögletű víztoronnyal. Luzernben hatalmas buli és közösségi esemény a farsangi felvonulás, a Fasnacht, amikor mindenki maskarába öltözik, és hangos zenével, dobosokkal, svájci kolompokkal és a híres alpesi kürtökkel végigvonulnak a városon. A röszti híres svájci étel, amit sokszor szalonnával is megbolondítanak.
Basel a vegyiparáról és gyógyszeriparáról híres, de engem egy kiállítás vonzott oda. A Rajna folyó két partján elterülő város kulturális központ: egyeteme, számos színháza, mintegy harminc múzeuma van. Egyedülálló gyűjteménye van a Tinguely múzeumnak, ahol mozgó ipari szobrokat láthatunk. Basel hármas határ mentén, a svájci, a német és a francia határ találkozásánál fekszik, rövid utazással Elzászban vagy akár a Fekete-erdőben sétálgathatunk. Baselban szerettem bele a francia konyha hagyományos ételébe, amelyet a svájciak is magukénak mondanak, a quiche-be.
Az ország megannyi érdekességet tartogat, sajnálom, hogy ottlétem alatt nem jutottam el a fővárosba, a világörökség részeként számon tartott Bernbe, a Jungfrau hófödte csúcsaira, a Rajna vízeséshez, a genfi tó partján fekvő Lausanne-ba, vagy a mediterrán Locarnóba, de mind rajta vannak a bakancslistámon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: