Sajnos az eldurvult tüntetések miatt mostanság Isztambulról rémisztő képet festenek. Mi most igyekszünk megmutatni, hogy a harcok és összetűzések mögött egy csodás város rejtőzik, ami ezerféle élményt és finom falatokat kínál.
Persze senkinek sem ajánljuk, hogy most rögtön jegyet foglaljon egy isztambuli járatra, de ezek az erőszakos események ne riasszanak el senkit egy későbbi isztambuli kiruccanástól. A nyári hőség különben sem nagyon alkalmas a városnézésre, a legjobb ősszel vagy tavasszal ide látogatni. Bízzunk benne hát, hogy az indulatok elcsitulnak a következő hónapokban, és akkor a hömpölygő tömeg újra békés lesz a Taksim téren.
Szultánok és háremhölgyek nyomában
Isztambulban nem ússzuk meg a kötelező városnézést: a város ugyanis elképesztően sok évszázados történelmi emléket őriz. Ne hajszoljuk azért agyon magunkat, nem érdemes csak ezekre a nevezetességekre koncentrálni, különben egy idő után megcsömörlünk a sok minarettől és mecsettől, és elfelejtjük élvezni Isztambul igazi varázsát.
Persze van néhány kötelező látnivaló, amiket hiba lenne kihagyni. Ne tétovázzunk, már első nap fedezzük fel a Sultanahmet negyedet! Ez a város történelmi magja, amely a Márvány-tenger és a Boszporusz találkozásánál lévő félszigeten helyezkedik el. A három csúcs-nevezetesség, a Hagia Sophia, a Topkapi Palota és a Kék Mecset szinte egymás mellett található itt, így ezeket érdemes egy napon megnézni.
Tőlük már csak pár lépésnyire vannak az Elsüllyedt Palotának is nevezett Földalatti Ciszternák. A hatalmas földalatti víztározó látványos kivilágítása igazán lenyűgöző, és itt szerezhetjük be a legviccesebb szuvenírt is: korhű jelmezekkel szultánként és háremhölgyként pózolhatunk a kamerák előtt.
Egy másik nap érdemes ellátogatni a fényűző szultáni palotába, a Dolmabahce Szerájba, amely a Boszporusz mentén fekszik. A közel egyórás idegenvezetés után még órákig káprázott a szemem az eszméletlen mennyiségű aranydíszítéstől és a végtelen, szőnyegekkel terített termektől.
Kellemes kontraszt lehet ezek után kivándorolni a város egyik viszonylag távolabbi sarkába, a Héttoronyhoz. A mára lepusztult erődöt nekünk, magyaroknak amúgy is kötelező megnézni, hiszen itt raboskodott anno Török Bálint és Bornemissza Gergely is, plusz az Egri csillagokban is fontos szerepet kapott.
Amikor magával ragad a város forgataga
Mindig is azt vallottam, hogy ahhoz, hogy jobban megismerjünk egy idegen várost, el kell felejteni a turistatérképeket, és csak elindulni saját felfedezőutunkra. Alapszabály, hogy ne féljünk az ismeretlentől, és akkor biztosan kellemes meglepetések érnek. Mi is céltalanul bolyongva találtunk a város igazi kincseire. Például egy szuper hangulatos, eldugott vízipipás kávézóra, ami mindig tömve volt helyi törzsvendégekkel, akik elsőre ijesztő maffiatagoknak tűntek (valószínűleg azok is voltak), de szuperbarátságok voltak.
Szóval csak bátran! Gyönyörködhetünk az Aranyszarv-öbölben a Galata-torony tetejéről, majd következhet egy séta át a Galata-hídon, amit mindig benépesítenek a horgászok. És természetesen kihagyhatatlan a Fűszerpiac és a Nagy Bazár is, ahol alkudozni igazán jó móka.
Városnézés után jöhet a lazítás!
Ha már lábaink elkoptak, szálljunk hajóra, hogy felfedezzük a város egy másik oldalát. Mi más lehetne az úti cél, mint a Boszporusz-híd? A két kontinenst összekötő 1510 méter hosszú híd fenséges látvány, de maga a hajóút is látványos, hiszen egyszerre láthatod Isztambul európai és ázsiai oldalát. Az ezeréves történelmi helyszínek varázslatosan keverednek a szupermodern építményekkel, amilyen a hatalmas híd is. Ha esetleg több idő áll rendelkezésünkre, kirándulhatunk egyet a Herceg-szigetekre is, és ejtőzhetünk egyet az árnyas fák között.
Amint lemegy a nap, irány a Taksim tértől induló Istiklal sugárút és környéke! A napközben is zsúfolt sétáló utca naplemente után telik meg igazán élettel: szinten minden épület aljában vagy emeletén található egy bár, étterem vagy kávézó. A nyüzsgő város bizony éjszaka sem alszik, és mi se nagyon fogunk. Hajnalban hazatalálni a török taxikkal, a dolmuszokkal, pedig vicces zárása egy átmulatott éjszakának.
A legjobb rész: a szuper finom török konyha
Isztambulban gyakorlatilag egész nap folyamatosan lehet enni-inni, a helyi ízeket muszáj megkóstolni. Az Istiklalon sétálva napközben is ezer étterem vagy török büfé nyüzsög, és az árak sem magasak, így nyugodtan elcsábulhatunk útközben az illatozó finomságokra. Ha valami gyors falatra vágyunk, a legjobb választás az eredeti döner kebab vagy a kumpir (héjában sült, töltött burgonya). De legalább egyszer érdemes beülni egy igazi török étterembe is. Ne zavarjon senkit, ha nem érti, mi áll az étlapon, rosszul választani szerintem nem lehet.
Kávémániásoknak a török kávé kötelező, a tengeri herkentyűk szerelmesei pedig a karaköyi halpiac felé vegyék az irányt! Itt rozzant kis bódékból kínálják a frissen sült halas szendvicset. Hiába írja a legtöbb turistakönyv, hogy utcai árustól ne vegyünk ételt, ez bizony hozzátartozik Isztambul varázsához, és az egyik legfinomabb étel, amit a városban ehetünk.
De még a végtelenségig lehetne sorolni Isztambul és a törökök sajátos ételeit, italait, ízeit. Reggel indítsuk egy Ayrannal (olyasmi, mint egy kefír) és egy simittel (török kalács). Napközbeni felfrissülésre (és mellesleg vízipipázás mellé) a legjobb a török tea, édesszájúak pedig teletömhetik magukat igazi baklavával, a lokumból, vagy a Turkish Delightből (iszonyúan tömény zselészerű nasi) pedig haza is hozhatnak.
Ha otthon sem mondanánk le a török ízekről, akkor vásároljunk be bőven alapanyagokból (leginkább fűszerekből), és válogassunk az eredeti receptekből: http://www.turkishfoodandrecipes.com/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: