Everything’s bigger in Texas!

Van Texasban egy mondás, ami tökéletesen összefoglalja az állam lakóinak gondolkodásmódját: „Texasban minden nagyobb”. Először azt gondoltam, hogy ez csupán annyit takar, hogy Texas az USA legnagyobb állama (persze csak ha Alaszkát elegánsan kihagyjuk a sorból).

Tévedtem.

November 16-án a napsütéses, közép-európai időből egy még napsütésesebb, és jóval párásabb időbe csöppentem közel 12 órás repülőút után.

A reptéren kedélyesen elcsevegtem a TSA (Transportation Security Administration) munkatársával, aki a Magyarországot sújtó gazdasági válságról érdeklődött, miközben ujjlenyomatomat végérvényesen bevezette az USA nyilvántartásába.

A csevej jól sikerült, legálisan beléphettem az Amerikai Egyesült Államok földjére.

Két hét. Mindössze ennyi időnk volt a Vadnyugatot bejárni.

Ami először feltűnt Houstonban, azok a meglehetősen túlméretezett autók.

Olyanok, mintha minden Texasi lakos naponta hajtana át a mocsáron, és erre csakis egy Hammer, vagy annak valamelyik kisebb verziója lenne alkalmas. Vendéglátónk megnyugtatott, mocsárról szó sincs – már ami Houstont illeti, mert azért az államban bőven találunk mocsaras vidéket – egészen egyszerűen az a magyarázat, hogy Texasban botrányosan rossz a tömegközlekedés.

Így mindenkinek van autója, és ha már úgyis kocsi, akkor a nagyobb fajta jobban csillog.

Pár nap alatt kiderült, hogy autó nélkül az ember lánya tényleg el van vágva a külvilágtól, így egy saját jármű beszerzése meglehetősen időszerűnek tűnt. Mindez olyan jól sikerült, hogy két hetes nyaralásunk alatt közel 3.000 mérföldet, és ki tudja mennyi órát autóztunk, de megérte.

És, hogy milyen az USA-ban vezetni? Izgalmas. Az első fél óránkban találkoztunk a rettegett looppal, amit eddig csak képeken láttunk.

A loopok az autópálya le-föl, jobbra-balra tekeredő sávjai, amik könnyen elviszik Észak-Dakotába a gyanútlan európai sofőrt.

Ezen pedig a GPS sem segít, mert az a rossz szokásuk, hogy egymás alatt futnak, így a GPS megtalálva a leghatékonyabb megoldást, egyszerűen összeomlik. Aki ezt az úthalmazt ki tudja bogozni, annak Európa meg se kottyan.

Én nem tartozom ezen emberek közé.

Texasban azonban nem csak a zavaróan kanyargó utak óriásiak, de ez az állam a nemzeti parkok Mekkája is. Ezt valószínűleg azért merem leírni, mert nem voltam még Colorado-ban, de szó, ami szó, tényleg csodaszép természeti kincsekre lelhetünk itt.

Ilyen például az Enchanted Rocks, aminek szikláit szellemek görgetik éjjelente, vagy a McKinney Falls State Park, amelynek vízesései gyönyörűek.

És akkor még nem is beszéltünk a Brasos Bend State Park-ról, ahol valódi aligátorokat láthatunk testközelből. (A „testközelből” kifejezést itt szó szerint értem: se rácsok, se védőfal, csak mi, meg a természet.)

Texasban az emberek is nagyobbak. A felnőtt lakosság több mint 30 százaléka túlsúlyos. Ezen az sem segít, hogy Texas nemzeti eledele a barbecue és a steak, amit zseniálisan készítenek el még az egyszerűbb éttermekben is.

Ha pedig valódi amerikai, juharszirupos álomreggelire vágyunk, akkor érdemes felkeresni valamelyik reggelizőhelyet.

Ezek az „éttermek” mind arra szakosodtak, hogy francia toastot, vagyis bundáskenyeret, illetve szalonnát, sonkát, tojást, és palacsintát szolgáljanak fel egész nap.

Mi kissé meglepődtünk azon, hogy a francia toastot leöntik porcukorral, és az édes palacsintához szalonnát adnak, de azért néhány nap alatt hozzászokott a finnyás európai gyomrunk.

Szóval az emberek szeretnek enni Texasban, de ennek ellenére, vagy éppen ezért, végtelenül kedvesek is. Persze a „hogy vagy?” mondat csupán egy kötőszó a „szia” és a „viszlát” között, de ha ezen túllépünk, nagyon érdekes beszélgetésekbe bonyolódhatunk.

Na és a városok. San Antonio a kis csatornáival és Austin az egyetemi buli utcácskájával valódi meglepetés volt.

Mindkét városban érdemes több napot eltölteni, kicsit csatangolni, és ha tehetjük, beleolvadni az éjszakai miliőbe.

És persze, ami nem maradhat ki egy déli körút során, az New Orleans. Ugyan nem Texasban, hanem a szomszédos Louisianaban találunk rá, de ha van egy szabad hétvégénk, eszünkbe ne jusson kihagyni.

New Orleans tökéletes egyvelege a föld felé temetkezésnek köszönhető vámpír és zombi történetek már-már mitologikus összemosásának, illetve a jazz és blues bárok feledhetetlen hangulatának.

Egy hely, ahol megadatik, hogy este eszméletlen bulikba vegyünk részt, nappal pedig a ködös Mississippi-n hajózhassunk.

Everything’s bigger in Texas. I’m lovin’ it.