Karácsony a katolicizmus bölcsőjében

Karácsonykor a katolikus világ központjára, a Vatikánra figyel a világ, a miniállamot körülölelő Olaszország karácsonyi szokásairól azonban viszonylag keveset tudunk, pedig bizony másképp ünnepelnek, mint mi.

Az olasz karácsonyi szokások rejtelmeibe vendégszerzőnk, a MyBalkan blog írója, angyalági vezet be minket.

Olaszországban a karácsony – a húsvét mellett – a legfontosabb ünnep. Ennek ellenére a szokások nem teljesen egységesek, az Észak – Dél ellentét itt is fellelhető, de minden régiónak megvannak a maga szokásai.

Az közös, hogy minden olasz családhoz a Babbo Natale (Karácsony Apó) – azaz nem a Jézuska – hozza az ajándékokat, abban azonban már eltérés van, hogy 24-én este, mint Magyarországon, vagy csak 25-én reggel, mint az angolszász vidékeken.

Karácsonyfa és/vagy jászol

A legtöbb család ma már állít karácsonyfát, régebben ez inkább csak északon volt szokás. Aki viszont fenyőt díszít, azt   nem az utolsó napra hagyja, mint itthon, hanem már december 8-án elkészítik, azaz az adventi várakozásnak ez is már részét képezi.

Délen a fenyőnél sokkal fontosabb hagyomány a Betlehemi jászol állítása (ezt presepének, Nápoly környékén presepionak hívják).

Nem csak a köztereken, vagy épp a tengerparton (homokból) állítják fel a betlehemi jászol elképzelt mását december 8-án, az ismert szereplőkkel, azaz Szűz Máriával, Józseffel és persze jó pár állattal, hanem otthon, a családok is kialakítanak kisebbet-nagyobbat, egy polcon, vagy épp a szoba sarkában.

Ehhez a boltokban komplett szetteket lehet kapni, különböző méretben és természetesen árban. Karácsonykor természetesen betlehemesek el is játsszák Jézus születésének történetét.

Rendkívül fontos azonban, hogy a jászol közepén álló kis bölcsőt üresen kell hagyni, abba csak december 25-én reggel lehet belehelyezni kis Jézus addig gondosan őrizgetett figuráját.

(Első presepe-állításom alkalmával ezt a szabály nem ismertem, amire heves megdöbbenés volt a reakció. Amikor megkérdeztem, hogy miért olyan nagy baj, hogy beletettem, értetlenkedve annyi választ kaptam: “De hiszen még nem született meg!” És igen, ez valóban logikus).

Pandoro és panettone

Ahogy valamennyi katolikus országban, Olaszországban is a családé a főszerep karácsonykor, és persze a nagy közös étkezésé. (Az megint csak eltérő, hogy a 24-i vacsora, vagy a 25-i ebéden van a hangsúly, de általában mindkettőnek megadják a módját). Tipikus karácsonyi menü azonban nincs, a helyi specialitásokat szokták főzni, Nápolyban és környékén így például tengeri herkentyűk kerülnek az asztalra, míg leves általában nincs. Tipikus karácsonyi édességnek számít ugyanakkor a pandoro és a panettone, amelyből rendkívül nagy a választék ebben az időszakban (ízben, márkában és méretben is).

A karácsony Olaszországban nem zárul le 27-ével, mint itthon, hanem egészen január 6-áig, Vízkeresztig (Befana) tart. Ekkor szedik le a karácsonyfát és a jászlakba behelyezik a három bölcset (vagy három királyt) is, hogy aztán másnap az egészet lebontsák.

A Befana egyébként hasonló a magyar Mikulás ünnephez: a zokniba ekkor a jó gyerekek csokit kapnak, a rosszak viszont a hagyományok szerint szenet – manapság inkább ötletes szén formájú csokit.