Nemrég a legismertebb magyar desszertek történetéről írtunk. Most három olyan süteményt választottunk, ami ugyan nem teljesen magyar, de valamilyen módon mégis kötődik hazánkhoz.
A zserbó szelet Gerbeaud Emil nevéhez fűződik, aki Genfben született egy francia cukrász gyermekeként. Kugler Henrik invitálására látogatott el Budapestre és olyannyira beleszeretett, hogy le is telepedett. A három nemzedékre visszamenően cukrászkodó soproni család sarja, Kugler Henrik ennek nagyon örült, hiszen neki nem voltak gyermekei, de így mégis volt kire hagynia cukrászdája vezetését. Emil 1884-ben vette át a régi Kugler cukrászdát, ami Gerbeaud néven ma is működik a Vörösmarty tér szívében. Gerbeaud Emil egyébként nem csak cukrász, hanem csokoládémester is volt, Ő készített először macskanyelvet és bonbonmeggyet Magyarországon.
Az Eszterházy- torta eredete homályba vész. Valószínűleg Eszterházy gróffal hozható kapcsolatba, de nem tudni pontosan, melyikkel. Egyes források Esterházy Miklóst, mások pedig Esterházy Pál Antalt emlegetik. A homályos legenda így szól: a gróf (feltehetően az egyik, az előbb emlegetettek közül) nagyon kedvelte a mandulás, mézes, diós süteményeket, ezért egy cukrász készített neki egy ilyen tortát, aminek a tetejét Esterházy mintával díszítette. A cukrász nagyjából egyforma eséllyel lehetet osztrák és magyar is. Mindenesetre a torta azóta is őrzi a család nevét és mindkét országban közkedvelt.
Az indiáner fánk Bécshez köthető, konkrétabban annak egyik színházához a Theater an der Wienhez. A teátrum intendánsa gróf Pálffy Ferdinánd magyar mágnás felkérésére itt lépett fel egy Európa szerte híres indián artista. Ez alkalomból különleges édességet rendeltek nagy mennyiségben, hogy az attrakciókhoz egy kis gasztronómiai élmény is társuljon: minden nézőnek járt egy indiáner névre keresztelt fánk. A desszert attól volt rendkívüli, hogy ez volt Bécsben az első sütemény, amihez tejszínhabot használtak. Másnaptól a fánk igen keresett lett a város cukrászdáiban, majd egyre jobban elterjedt.
