Gyilkos galóca kupolák, virágos mezők, tarka-barka gyíkocska és a napfényteraszként használt gigantikus kígyó, mindez százféle színes mozaikból kirakva. Barcelona legszebb parkjában, a Güell-parkban mindig pezseg az élet: szerelmespárok andalognak, fiatalok játszanak, fociznak, és idős nyugdíjasok csevegnek egy-egy árnyas padnál, az oszlopos csarnok pedig kitűnő akusztikájának köszönhetően vonzza a spanyol gitárosokat.
Jó pár éve ilyentájt, március elején jártam Barcelonában, és nemcsak annak örültem, hogy itthon 5 fokban vacogtak a barátaim, amíg én már nyári melegben sétálhattam, hanem annak is, hogy a szállásunk a Güell-park tőszomszédságában volt, így többször megfigyelhettem, milyen pezsgő társasági életet élnek a helyiek.
A park Antoni Gaudí zseniális munkájának eredménye, aki a táj adottságaihoz igazította a terveit, és az eredeti domborzatot meghagyva alakította ki a park épületeit, sétányait, teraszait. A munkálatok (1900-1914) megkezdése előtt itt fáknak, cserjéknek nyoma se volt, a domboldal tejesen kopáron állt. A terület vízellátása sem volt megoldva.
Eusebi Güell báró, gazdag textil iparos, Gaudí csodálója és támogatója, londoni utazásai során döntötte el, hogy az angol tájkertekhez hasonló parkot hoz létre Barcelónában. Eredetileg egy parkos elővárosi – kertvárosi részt terveztek, messze a koszos gyárnegyedtől, szép kilátást és friss levegőt kínálva a lakóknak, ám a terv megbukott, és csak két telek kelt el. A két épület közül az egyikben maga Gaudí lakott, ez jelenleg múzeumként működik. A történet csavara, hogy ezt az épületet nem Gaudí tervezte, viszont a házban találhatók olyan bútorok, lakberendezési tárgyak, amelyek a neves építész keze nyomát őrzik.
A látogatók már a főbejáratnál rácsodálkozhatnak Gaudí utánozhatatlan stílusára, a bejárati pavilonok mór stílusú mozaik mintáira, a lekerekítet vonalakra és a tornyok csúcsdíszeire.
A főbejárattal szemben a park legismertebb szobra, a kerámiatöredékekkel kirakott sárkány (szerintem gyík) sütkérezik a napon, amely mellett lépcsősor vezet az oszlopcsarnokhoz. A csarnok tetőkialakítása a fehér felhőket juttatja eszünkbe, melyek között mozaik napocskák sütnek.
A park legszebb része az a terasz, amelynek hullámos mozaik padjai hosszan kígyóznak a dombtetőn. Gaudí a teraszt úgy tervezte, hogy találkozó hely legyen az emberek számára, ugyanakkor elegendő tér is legyen fesztiválok, népi ünnepségek, előadások megrendezésére. Itt minden látogató megpihen egy kicsit, élvezi a kilátást, a napsütést és a repkedő papagájokat.
A kanyargó barlangos átjárók követik a terep természetes vonalát, sok helyen a hegybe vájva, oszlopok alatt futnak. Ezek a járatok az eső és a forró napsütés ellen is menedékként szolgálnak.
A park legmagasabban fekvő pontjáról csodás kilátás nyílik a Sagrada Família templomra és a kéklő tengerre.
A Güell-parkot az UNESCO 1984-ben nemzetközileg védetté nyilvánította.
