Vendégbloggerünk, Kerekes Ida nemrég költözött Dublinba, így pont belecsöppent a Szent Patrik napi fesztiválba. Most eddigi tapasztalatát és a fesztiválos élményeit, képeit osztja meg velünk.
Egy hete vagyok itt Dublinban. Azóta sikerült kicsit megismerkednem a helyi szokásokkal, viselkedéssel és természetesen a nyelvvel egyaránt.
Ami az ír angolt illeti, kicsit gyorsabban pörög a nyelvük, mint amit általában megszoktunk, és egy rakat szónak leharapják az elejét, végét, közepét.
A másik, ami érdekes a nyelvjárásukban, hogy a számunkra angolos kiejtésben használt szavakat más magánhangzóval használják. Például: great= grand, fuck it= feck it, guys= lens, love= luv, idiot= eijeeet stb.
Szóval ha itt jár az ember, bár nem ezeket fogja első sorban használni, lesznek furcsaságok, amit meg kell szokni.
Ami az ételeiket illeti, nem tér el sokban az angol menütől: steaket, és különféle pörkölteket szoktak csinálni, de igazából ezen a területen nem sok minden terem meg, a fűn kívül. A juhok, bárányok viszont annál többen vannak, így erre fektetik a fő hangsúlyt.
Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, láthatjuk a történelem folyamán az írek többször is szenvedtek éhínségben. Dublinban sok emlékmű, szobor tükrözi ezt az időszakot.
Az italok terén viszont tudják, mitől döglik a légy. Ugye mindenki számára ismerősen hangzik, ha azt mondom Irish Cafe, amibe rendszerint a kávé mellett wiskhy kerül, illetve az Irish Cream Cafe, ami egy ír krém alapú készítmény. Ugye a Baileys is innen ered, ami egy tejszínes alapú krémlikőr. Itt van a Guinness sör hazája, és Dublinban található az eredeti gyár, amiben először elkészítették a barna sörcsodát.
Amit eddig láttam, az az, hogy az írek, ha van rá okuk, és lehetőségük, tényleg tudnak inni. Persze ilyen italok mellett nem is könnyű nemet mondani. 😀
Ami nekem személy szerint nagyon tetszik Dublinban, az a Temple Bar területe. Itt egymás után sorakoznak fel a különféle pubok, amelyekben italt és ételt egyaránt lehet kapni. Ezt a részt nevezném Dublin szórakozó negyedének. Egy pub hangulatát érdemes megtapasztalni, mert nem olyan, mint a képeken, és nem olyan, mint a filmekben. Általában az írek szeretnek állva maradni, ivás közben is, és közben élőzenére lehet vigadni a helységben. Kicsi a hely, mégis sokan elférnek benne, hihetetlen, hogy ez a két dolog mégis kellemes közérzetet nyúlt az odalátogatónak.
A Szent Patrik nap nagyon különleges volt számomra.
Bár már hallottam róla mendemondákat, nem gondoltam, hogy tényleg, mindenki, aki részt vesz a parádén, bohócosan, őrülten felöltözik az ország színeiben, és együtt örül az ünnepnek.
Ez abban is megnyilvánult, hogy az emberek egymás képeibe bekéredzkedtek, hogy közösen fotózkodjak, semmilyen utólagos „küldd el az email címemre” mondat nélkül. Egyszerűen meg akarták egymással osztani, ki milyen boldog tud lenni egy ilyen napon.
Az ír nép nagyon befogadó nemzet, és senki se köpköd, pláne, ha te is közöttük írnek érzed magad. Sőt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: