Csajos sörök nyomában

Kérem, itt és most egy teljesen szubjektív teszt eredménye következik! Meghívót kaptam a Budavári Sörfesztiválra, ahol kitartóan kerestem, kutattam a legcsajosabb ízvilágú nedűt. A jó „csajos” sör nálam a kézműves sörök ízesített söreit jelenti, ahol nem a hozzáadott mesterséges aroma köszön vissza a pohárból. Bár ezt a kategóriát nem érdemes ráhúzni egyetlen ízesített sörre sem, mert a helyszíni tapasztalatom alapján nem csak nők rendeltek ízesített söröket.

A tesztelést a Fóti Kézműves Sörfőzde standjánál kezdtem, ahol a hölgyek kedvencére, a narancsos-mézes gyömbérsörre esett a választásom. Finom volt, bár a gyömbért egyértelműen a téli időszakhoz kapcsolom.

A fótiakkal egy standon találtam a Bigfoot Sörfőzde termékeit, amelyek az Egyesült Államok huszas éveit idézték meg. A palackokról ugyanis a szesztilalom idejének ikonikus alakjai, helyszínei köszöntek vissza, úgy, mint Razzia, Ale Capone, Alcatraz, Chicago. Kimondottan ízesített sörük nem volt, de megkóstoltatták velem a Chicagot, amely egy vöröses színű, selymes sör, némi bogyós gyümölcsös beütéssel.

Sétám következő állomása a Lúdas Matyi sörfőzde standja volt, ahol csapoltattam egy kellemesen hideg, fekete meggyes sört, ami annyira üdítően hatott, hogy egyből dobogóra került nálam. Az összetétel ugyan műhelytitok, de annyit elárultak, hogy ez egy 5,5 %-os fekete sör gyümölcságyon érlelve. Ezzel csupán annyi a gond, hogy szeptembertől árusítanak boltokban, addig fesztiválokon bukkanhatunk rájuk. (És abban is reménykedem, hogy üveges verzió is lesz, mert PET palackból még a kólát sem iszom meg…)

Lehet, hogy a meggyes sör után nem áfonyásat kellett volna kérnem, de a Bäder Sörfőzde gyümölcsös söre kissé mű-ízűnek hatott, de tényleg lehet, hogy a meggyes nagyon elnyomta ez utóbbit. Ráadásul a csapos lány semmit nem tudott mondani a sörről, csak annyit, hogy menjek vissza később, amikor ott a tulaj.

A bogyós gyümölcsök után már teljesen más ízek után ácsingóztam, ezért beálltam a Kapucinus Sörfőzde előtti hosszú sorba, hogy kérjek egy Bodzás Angyalkát, amit a készséges fiúk azon nyomban csapoltak is, sőt elmondták, hogy a bodza ízt a gyümölcsvelő adja. Azt hiszem nálam ez volt a nyerő!

A sorban állókkal pedig megkóstoltatták az üvegekbe zárt malátát – amelyet szotyi helyett ropogtattunk.

Amúgy kaja terén a kolbászos és sült krumplis standok között kuriózumként állt a Vörös Homár Halkereskedés pultja, ahol garnélákat süttetem, de az ínyencek osztrigát is kérhettek.  De a Levendula fagyizó is készült az eseményre: a fagylaltválasztékuk így nézett ki:

Csalódás volt, hogy a Hopfanatic Brewery díjnyertes sörét nem kóstolhattam meg, mert a Fesztiválra nem hozták el. Ahogy a csapos srác fogalmazott: az limitált szériás sör. Norvég kézműves sörfőzdékkel kooperációban készült!

Viszont az én butaságomnak könyvelhető el az, hogy kihagytam a miskolci Zip’s-t, pedig a helyszínen összefutottam egy volt osztálytársammal, aki tősgyökeres miskolciként még azt is elmondta, hogy Dublinban ezüstérmesek lettek, és isteni söreik vannak. Persze a csapos srácot azért lefotóztam…ééén süsü!

A napot stílusosan zártam: kértem egy felest a sörpárlatból, ami ízre olyan, mint a pálinka, csak éppen nem égeti végig a torkodat, amikor lecsúszik.

Végül pár kép a Sörfesztivál hangulatáról:

Volt cukiság:

még több cukiság:

na meg a sör mellé foci!