Liebsterek lettünk!

Megkaptuk a Liebster-díjat, ami egy bloggertől bloggerig utazó vándordíj.

Ez a kezdeményezés Németországból indult azzal a céllal, hogy új blogokat ismerjenek meg az olvasók. Ha egy blogger megkapja, akkor válaszolnia kell az adományozó kérdéseire, majd további 11 blogot meg kell jelölnie, akiket érdemes olvasni, követni.

A Liebster-díjat a Girl Power! blog szerzőjétől kaptuk. Köszi Andrea!

És most következzenek a kérdések és a válaszok:

– Miért kezdtél el blogolni?

– A Miles&Meals a Sanoma Médiaakadémia 5. évfolyamának „online szakirányos” hallgatóinak munkájaként és vizsgaanyagaként indult. 2013 márciusában még nyolcan indítottuk a blogot, és heti 2-3 posztot terveztünk. A vizsgát követően azonban sokakat beszippantott a mókuskerék: a munka, a család és más elfoglaltságok, így valahogy egyedül maradtam. Néha a „printesek” közül is besegítenek, és párszor a barátaimtól is kikönyörgök egy-egy élménybeszámolót.

– Változott-e a blog koncepciója az idők során, vagy még mindig abban a témában írsz, amiről eredetileg akartál?

– A blog szlogenje: „Eszünk, iszunk, utazunk!”. Ebben semmi változás nincs, inkább a hangsúlyok tolódtak el. A cafeblogon be kell sorolnod magad egy kategóriába, így induláskor el kellett döntenünk, hogy vagy „Gasztro” vagy „Utazás” leszünk, ami elég nehéz volt, mert mi ezt a két témát mixeltük. Korábban gasztrosok voltunk, de mostanában több az utazós cikk, így áttettem a blogot az „utazás” alá. Persze az úti beszámolókat próbáljuk úgy megírni, hogy étteremajánló, vagy helyi specialitás is legyen benne. Egy tipikus „miles-os” cikknek így kellene kinéznie!

– Van-e olyan hely, ahol szeretsz írni?

– A nappaliban a kompi előtt, káááávéval! Az ágyban laptopról dolgozás mindig bealvással zárul, úgyhogy arról leszoktam.

– Van-e olyan személy, aki inspirál?

– A gasztro-vonalban egyértelműen a gyerek inspirálnak, mert ők követelik, hogy süssek már valamit, vagy menjünk valahova fagyizni, sütizni, sőt ők nagy gurmanok: bátrabban próbálnak kis szokatlan ételeket, mint én. Az utazás az a szívem csücske, bár a gyerekek születése óta az utazások mennyisége (jóóóval kevesebb) és minősége (korábban nem izgatott, hogy hol alszom, vagy hogy utazom, ma már mindent leszervezek előre…) is változott.

Az írásban azonban nincs támogatóm. Senki nem érti, miért csinálom, néha én sem…

-Vannak-e beteljesületlen vágyaid?

– Van egy bakancslistám, de valahogy egyre csak bővül. Nagyon klassz úti célok is vannak rajta!

-Mi a rendes foglalkozásod?

– Már 8 éve gyed-gyes-gyed-gyes… körforgásban vagyok, mert 3 kisgyerekem van, de korábban PR menedzser voltam. De régen is volt már!

– Mi az élet értelme?

– Kézenfekvő lenne rávágni, hogy 42! Vagy a társadalmi elvárást, hogy a gyerekeim. Vagy a romantikus mexikói filmekből idézve, hogy a szerelem. Vagy az út, amit bejársz, vagy az amit teremtesz…

Inkább azt mondom, hogy ha 42 leszek, remélem, rájövök. (Túl sok értelmetlen hülyeség zajlik a világban, ami miatt mindig kiakadok, és marad a kérdőjel…)

És az én Liebstereim:

–          Csak az olvassa (szerintem ő hetente kap egy Liebstert)

–          My Balkan (ő tanított blogolni)

–          A nyomor széle (hogy ne csak a budai panorámát lássuk)

–          Kávé és Csokoládé (ő a haverom és kész)

–          Demény, a kötsög (őt Folti olvassa)

–          DepiAnyu (mert nekem sincs mindig hinnye nagy jókedvem)

–          Régiségeknek (szeretnék így megöregedni)

–          Bezzeganya (segített túlélni a kezdeteket)

–          Ahogy eszik, úgy puffad (szuper receptek mögött egy szuper ember)

–          Whistler mamája (ezeken minden nap jót röhögök)

–          Rúzs és tükör (ezeken meg jót sírok)

És a kérdésem: Mi hajt titeket? (What keeps you going?)