A költészet napján, április 11-én pont Pécsett jártam, és teljesen elvarázsolt a város fiatalossága, lendülete, a diákok aktív részvétele a magyar versek terjesztésében. A belvárosban lépten-nyomon guggoló, térdeplő ifjakat lehetett látni, akik krétával kedvenc költőik sorait vésték a macskaköves utcákra.
Voltak, akik celluxszal ragasztották ki a kinyomtatott verseket. A Király utcában a Budai Kapu romjain egy Szabó Lőrinc verset találtam.
Weöres Sándor szobrára – aki ide járt egyetemre – a saját versei kerültek.
Erre a gyönyörű kútra pedig József Attila: A hetedik című versét ragasztotta ki egy lány, aki nem volt rest kézzel lemásolni az összes versszakot.
A magyar költészet napját József Attila születésnapján ünneplik, aki 1905 április 11-én született. Csak azt sajnálom, hogy a versek között nem találtam se kortárs költő versét, se vidám, vicces témájút. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt ilyen. (Ha volt, akkor küldjetek róla fotót!)
Hogy ne legyen hiányérzetem, kaptok egy kis Varró Dánielt: sms itt állok én e kerge hős kabátom vízlepergetős a szmájli számra ráfagyott ha nem szeretsz hát ne szeress ez itt csak egy teszt sms hogy nyomkodom tehát vagyok
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: