„A hammamok olyan furcsa helyek, ahol a gőz nem csak a testedet lazítja el, de a szokásaidat is.”
Ez az idézet a „Törökfürdő” című filmből van, amit valamikor az érettségim környékén láttam a moziban. Szerintem akkor szerettem bele Törökországba végzetesen; csak évekkel később találkoztam azzal a török sráccal, aki miatt Izmírig meg se álltam…
A filmre visszatérve a történet egy olasz párról szól, akiknek a hosszú évek alatt kiveszett az izgalom, a fény a házasságukból. A férfi rokona Isztambulban meghal, ezért odautazik, hogy az ingatlanokat eladja és hozzájusson az örökségéhez. Igen ám, de egy poros, romos hammam is az örökség része. A férfit egy fiatal helyi srác bevezeti a török szokásokba, így a gőzfürdőzés tradícióját is megmutatja neki. A történet innen kezdve bonyolódik, mert egymásba szeretnek, és a pasi úgy dönt, megtartja, sőt, felújítja a hammamot, ám ez egyeseknek nem tetszik…
Húsz év eltelt azóta, hogy ezt a filmet láttam, mégis beugranak képkockák: az isztambuli háztetők a naplementében, a Boszporusz azúrkék színe, a hammam ablakain beszűrődő fények. Ezek a képek kavarodnak az emlékeimmel: a nyüzsgő utcákkal, az ételekkel bőségesen megrakott asztalokkal, a kávézók előtt üldögélő, dámát játszó öreg férfiak látványával, illetve a mentatea és a vízipipa ízével.
Maga a hammam élmény azonban eddig kimaradt a kalandjaimból, de nemrég az egerszalóki Shiraz hotelben belekóstolhattam, milyen érzés teljesen ellazulni a gőzben.
A hammam nem csupán a gőzfürdőt , törökfürdőt jelenti, hanem magát a szertartást is, amelyet azért végeztek régen, hogy az ima előtt megtisztuljanak.
A hotel egy ősi, ezeréves perzsa hagyományt követő szeánszot nyújt a vendégeinek: először is a gőzben felpuhítják a bőrt, majd dörzsi kesztyűvel leradírozzák a felső, elhalt hámsejteket. A gőzben lehetőség van fekete olíva szappannal bekenni a bőrünket, melyet később bő vízzel leöblítenek. A gőzben az izmok is ellazulnak, így a masszőrnek is könnyebb dolga lesz, jobban át tud mozgatni.
Kipróbálhattuk a törökfürdőkben szokásos habmasszázst is: míg egy fűtött, kétszemélyes masszázságyon elterülünk, addig a masszőr zsákban szappant habosított, azzal gyúrta át az izmainkat.
A kezelések lényege, hogy autentikus alapanyagokat használnak, mint például a világhírű szír aleppoi szappant, amelyet már a 8. század óta az eredeti recept szerint gyártanak. Ennek nagyon magas az olíva tartalma, attól lesz bársonyos a bőr, de babérolajat is tartalmaz, ami pedig antibakteriális és bőrnyugtató hatású.
Csodás érzés volt: a bőröm olyan puhává vált, mint a babapopsi! Nem túlzás, ilyen finom, bársonyosnak még soha nem éreztem a karom, a combom. A habot langyos vízzel öblítették le. Zárásként rózsavízzel is átmostuk az arcunkat, testünket.
Illatosan, selymes bőrrel távoztam; szexinek és ismét húszévesnek éreztem magam, aki aznap este álmában ismét a Boszporusz partján etette a sirályokat.
Képek forrása:
Istambul Tourist Informaiton
saját
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: