Gourmet Fesztivál egy igazi ínyenccel

Halat, vadat, s mi jó falat – megtalálsz az idei Gourmet Fesztiválon.

Most jött el az igazság pillanata: bevallom egy nagy bűnömet. Semmit nem eszek, ami a tengerből jön, így az idei Gourmet Fesztiválra igazi kihívásként tekintettem. Viszont amint megtudtam, hogy a halas ételeken kívül vadak is szerepelnek az étlapon, főként szarvas, megkönnyebbültem. Az időjárás viszont nem kedvezett: 

Egy igazi ínyencet is magammal vittem, akinek a gyorséttermi menü a garnéla farkincákkal kezdődik, és nem riad vissza sem a polip lábacskáktól, sem az osztrigától. Az én pénztárcám annál inkább megijedt, amikor rögtön a bejárat után a Vörös Homár étterem standjánál a gyermekem rábökött a kínálat legdrágább rákjára (ha jól emlékszem, homár volt 6900 Ft-ért). Gondoltam, ha nem akarunk az első fogás után egyből hazafordulni, akkor tovább terelem a csimotámat.

Azt gondoltam, milyen szuper, hogy híres vidéki éttermek házhoz jönnek, itt a lehetőség megkóstolni a debreceni Ikon, az encsi Anyukám mondta és a balatonszemesi Kistücsök étterem kínálatát. Rajtam kívül a fesztiválozók zöme ugyanígy gondolhatta, mert ezek előtt a standok előtt a szakadó eső ellenére is hosszú sorok kígyóztak. A kis ínyencem pedig egy dolgot nem szeret: sorban állni… úgyogy csak bekukkantani volt lehetőségem ezekhez a pavilonokhoz, és megfogadni, hogy gyakrabban utazok!

Ahol megálltunk kóstolóra, az a Buddha-bár volt: Lili japán vonalon választott: szusi válogatást kért,

én az indiai ízekre mentem, és zöld currys szarvast kértem lepénykékkel.  

Ahova az eső elől menekültünk, ott állt a Cake Shop standja is, első körben innen választottunk desszertet: citromos tarteot és erdei gyümölcsös és tonkababos makaront. A makaron annyira omlós, intenzív volt, hogy elvitelre is kértünk belőle. (Sajnos nem dobozban kaptuk, így mire hazaértünk, már csak szívószállal lehetett volna megenni a makaronokat!)

A falatnyi desszertek mellett jutott még hely a Király 100 étterem epres túrósmarnijának. Az egyik legjobb desszert volt, amit életemben ettem: friss, nem túl édes smarni mellé eperhab járt, a friss, tenyérnyi eper pedig igazán zamatossá tette a sütit. (A receptet muszáj elkérnem!)

Rövid eső- és kávészünet után tovább merészkedtünk, és megtaláltuk a Pola Pola standját. A férjem vajdasági, így igazán jó lett volna, ha ő is velünk jön, és teszteli a hazai ízeket. Ez az étterem is rajta van a bakancslistámon.

Mint korábban írtam, az Ikon street előtt olyan tömeg volt, hogy nem álltunk be a sorba, de megfigyeltem, hogy a debrceni páros és a hasábburi voltak a legnépszerűbbek. 

A gyerkőccel itt megbeszéltük, hogy egy szarvashúsos hamburgert is megkóstolunk.  

A márványsajt és a körte nagyon jó párost alkotnak, és a szarvassal tökéletes ízharmóniát adtak.

Amint megtöröltük a szánkat, olyan eső jött, hogy egy boros pavilon alatt állva is térdtől lefelé teljesen eláztunk, a cipőnkben pedig cuppogott a víz. (Nem itt ittunk, hanem ezzel szemben, de látszik, milyen felhők jöttek-mentek egész nap.)

Mindenki oda bújt, ahova tudott: 

Ekkor adtuk fel: innen kezdve már csak végigrohantunk a kiállítókon, csak én álltam meg egy-egy pillanatra az eredeti tervem állomásainál. Például az Anyukám mondta kemencéjénél, ahol ropogós pizzatészta sült. 

Vagy a Kistücsöknél, ahol pont felszolgáltak egy gímszarvas borjúszeletet balatonszemesi spárgával és tökmagkrémmel. Ezt nagyon sajnáltam otthagyni, de ekkor már lilult a gyerek szája, annyira fázott.

Sajnáltam, hogy az időjárás így belerondított a tervünkbe, ugyanakkor inspirációt kaptam arra vonatkozóan, hogy milyen helyeket látogassak meg, miket kóstoljak meg. Az éttermi “muszáj ide elmenni” listám pedig egyre csak bővül!