Amikor megcsap a fahéjas, gyümölcsös illat, már fülig ér a szám, de az első harapásnál beindul az endorfin is. Ugye, milyen kevés kell a boldogsághoz?!
A legfinomabb része a szilvából szétfolyó édes lé, ami rásül a tésztára, picit karamellizálódik is.
A csücskökért mindig megy a harc…
Hozzávalók:
500 g liszt
fél kocka élesztő
2 dl tej
1 ek zsír (vaj)
1 kanál cukor
szilva
+ fahéj és cukor a tetejére
Elkészítés:
Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatom. Egy tálba átszitálom a lisztet, közepébe krátert kotrok, abba öntöm az élesztős tejet. Ehhez hozzáadok egy evőkanál zsírt. (Ez a recept a nagyszülőktől származik, ők esküsznek rá, hogy zsírral a legfinomabb, de ha nincs, vajjal is pótolható.)
Összegyúrom, majd hagyom meleg helyen fél órát kelni. Egy nagy tepsibe (30×40) szétnyomkodom a tésztát. A szilvákat megmosva, szárazra törölve kimagvazom, félbe vágom. A szilvákat picit a tésztába nyomkodom, és megszórom a tetejét fahéjjal és cukorral ízlés szerint.
Előmelegített sütőben 200 fokon fél óráig sütöm.
Míg sül, halkan dúdolom ezt a dalocskát:
