Az egyik legszebb hazai botanikus kert, mely ősszel szemet gyönyörködtető pompában várja a látogatókat.
Egy szép napsütéses őszi napon érdemes elutazni Vácrátótra, ha lehet édes kettesben, hogy lassan andaloghassatok a sárga, narancs és rézvörös lombok alatt, hallgathassátok a talpatok alatt susogó levelek hangját, és élvezhessétek a bágyadt napsugarak simogatását.
Mi három gyerekkel mentünk, úgyhogy romantikus andalgásról szó se lehetett, inkább próbáltuk őket egy csapáson terelgetni, hogy hárman ne háromfelé szaladjanak. Az egyik a kis vízimalomhoz akart menni, a másik a kacsákat szerette volna megetetni, a harmadik meg folyton lemaradt, mert gyűjtögette a színes faleveleket.
Ugyan a figyelmünk egy részét lekötötte az aprónép fegyelmezése, de a maradékkal azért sikerült nekünk is észrevenni a park szépségeit. Egy hatalmas séta után kellemesen kifáradtunk és feltöltődtünk. (De azért titokban remélem, hogy egyszer kettesben is eljutunk ide…)
Akit érdekel Magyarország leggazdagabb botanikus kertjének története, és a kert állat- és növénygyűjteményei, az ide kattintva részletesen olvashat róla.
A kétórás sétánk alatt a kert felét se tudtuk bejárni, és nem tudtunk betelni a látvánnyal.
Ebben a posztban inkább a kert őszi hangulatát szeretném sok fotóval megmutatni, hogy ti is el tudjátok képzelni, milyen érzés volt a napfényen sétálni.
Úgyhogy jöjjön még több kép:
A fotók nem tudják visszaadni a természet igazi színeit, ezért a csodáért el kell menni Vácrátótra!
