Három kávézó, három stílus: az egyik olyan entellektüel, kuckózós, a másik eklektikus, hippis, a harmadik pedig letisztult, minimalista, de mindhárom kínálata túlmutat a „jó erős olasz feketén”.
Alapvetően a tejjel készült kávék szerelmese vagyok, és van pár kedvenc kávézóm, melyekhez ragaszkodom, ha baráti beszélgetésre megyek, de a Hosszúlépés. Járunk? egyik sétáját, az Új hullámon Budán – kóstolókkal tarkított túrát – muszáj volt kipróbálnom. Még akkor is, ha a tejről szó se esett.
Ha érdekel, honnan származik a kávéd, vagy az, hogyan dolgozták fel, hogyan készítették el, és fontos számodra a fenntarthatóság, a tisztességes kereskedelem, ugyanakkor ragaszkodsz a minőséghez, esetleg hajlandó vagy mindezért többet fizetni, akkor te vagy a célcsoportja az újhullámos kávézóknak. Az újhullámos kávézást röviden úgy írnám le, hogy ez a tudatos kávézás!
Az újhullámos irányzat alapgondolata onnan indult, hogy a hetvenes évek közepe felé rájöttek, hogy a (még feldolgozatlan) kávébab íze is más és más – a talajtól, a klímától, a fajtavariánstól, az ökoszisztémától függően. A specialty coffee nevet Erna Knutsen (Norvégiából New Yorkba emigrált modell, később titkárnő, majd kávékereskedő és kávézólánc tulajdonosnője) adta a speciális mikroklímákon (terroir) termő kávéknak. Ugyanakkor a Specialty Coffee egy minősítési rendszert is jelent.
A garantáltan magas minőség, a területenként eltérő különleges ízjegyek, valamint a feldolgozásbéli különbségek lehetővé teszik a kávé újra felfedezését, azt a felismerést, hogy a kávé valójában egy ízes gyümölcs magja, nemcsak egy erős és keserű lötty, amit azért iszunk, hogy felpörögjünk.
1.: Kelet Kávézó
A séta első helyszínén túravezetőnk, Fazekas Andrea bemutatta, milyen éghajlaton, mely országokban, milyen körülmények között terem a kávé. Filmet néztünk a kézi szüretről, a válogatásról, a szárításról, és arról, milyen eljárással választják le a gyümölcshúst a magról. Mesélt a közvetlen kereskedés jelentőségéről, valamint a kávé útjáról a termelőtől a fogyasztóig.
Míg okosodtunk, megkóstoltuk a cascarát, a kávégyümölcs teát, mely a kávémagról leválasztott és kiszárított héjból főzhető. Ízre engem a csipkebogyó teára emlékeztetett. Ha valaki nem szereti a kávé ízét, de koffeinre lenne szüksége, akkor a cascara a megoldás!
A kávézó amúgy egyből belopta magát a szívembe. Szép időben akár a teraszra is kiülhetünk, de a belső kialakítás hangulata miatt érdemes a belső helyiségben helyet foglalni. A fal menti könyvespolcok és magazinos állványok, valamint a narancsos fények kedves, kuckós hangulatot árasztanak.
A széles kávéválaszték (Casino Mocca) mellett friss péksüteményt is fogyaszthatunk, de a menün „rendes” kaja is szerepel. Amúgy télen már jártam itt, akkor az emeleti részt választottam, mert oda csodásan besüt a nap, a cortado mellé pedig fogyasztottam egy ízletes zöldfűszeres omlettet.
Ez a csöppnyi kávézó a minimalista berendezésével, letisztult stílusával szuper hely azoknak, akik a Móricz Zsigmond körtér környékén laknak, és reggel a munkába menet beülnének a reggeli kávéjukat felhörpinteni, vagy este, a munkából hazafelé betérnének egy lelazítós borra.
Ezen a helyszínen egy német pörkölő (The Barn) kávéit kóstoltuk meg. Idegenvezetőnk először egy cold drip (hidegáztatásos, csöpögtetős) kávét kínált nekünk, mely koncentráltabb, testesebb ízű volt. Ezt követte egy kézi készítésű meleg filterkávé.
Kóstolgatás közben megtudtuk, hogy filterkávét már a 17. században is készítettek, de eleinte textilt használtak filterként. A papír filtert egy német háziasszony találta fel. Szó esett a pörkölésről, arról, miért érezzük az olaszt keserűnek, és a pörkölési profilról, miszerint eszpresszóra és filter kávéra más árnyalat szükséges, valamint az őrlésről és a szemcseméretről. Azt gondolom, számomra már tudományos szintet ér el az, hogy a maximáis ízélmény érdekében mi mindenre oda kell figyelni, hogy mennyi apró részleten elcsúszhat a kávé íze, élvezhetősége.
Fazekas Andrea, aki már 5 éve barista, elárulta, hogy az ízekben mutatkozó nüansznyi különbségek leginkább a meleg filterkávékban jönnek elő, úgyhogy érdemes ezt az elkészítési módot kipróbálni.
Eklektikus, vidám, hippis hangulat jellemzi a La Nube (felhőcske) kávézót, ahol a 42 Coffee pörkölő kávéiból kóstoltunk egy etióp eszpresszót. A helyről első pillanatban az jutott eszembe, hogy ez egy elvarázsolt palota, ahova csillámpónik és unikornisok is betérnek, ha megszomjaznak.
Amint megkaptuk a kávénkat Timi, a tulaj kezdett mesélni arról, hogyan született meg ez a kávézó: itt minden dekorelem Timi és spanyol férje keze nyomát őrzi. Bevallom, megszerettem a helyet, és ide nemcsak a kávék miatt fogok visszatérni, de muszáj megkóstolnom még a tapasokat és a ropogós salátákat.
A tulajdonos szavait idézve: „Mi úgy nőttünk fel, hogy a kávé keserű. Ha nem keserű, akkor az fura…” Arra, hogy miért választották mégis a nehezebb utat, a kávé igazi ízének megismertetését, megszerettetését, erre azt válaszolta: „specialty kávét kínálni egy életérzés, filozófia.”
Ha érdekelnek a KÁVÉ témájú cikkek, akkor ebben a témában ajánlom a következőket:
https://milesandmeals.cafeblog.hu/2013/05/28/isteni-kave-mernoki-precizitassal/
https://milesandmeals.cafeblog.hu/2013/12/10/latte-art-avagy-cica-a-poharban/
https://milesandmeals.cafeblog.hu/2016/10/04/zoo-cafe-allatkert-a-kavezoban/
http://www.nlcafe.hu/nok_lenduletben/cikk/muveszet-a-kavescseszeben/
http://karriercoach.blog.hu/2016/04/27/multidezes_ilyen_volt_budapest_a_kavevaros
A cikkben szereplő képek sajátok, kivéve az elsőt, amit a kopikini.com oldalon találtam, a szerző pedig dari lilliancafe7.pixnet.net
Szia, a Cinnamont nem ismerem, nem jártam még ott. (De kávés körökben sem hallottam róla…)
Jééé és milyen érdekes, hogy végre van egy őszinte cikk, amiben a Cinamon nincs benne 😀 vajon miért? 😀